Kabbala karkötő

A Kabbala karkötő egy hagyományos zsidó ékszer, amely a vallási jelentőségén túl az emberi életben fontos szereppel bír. Ha az alkatézisre kíváncsiak vagyunk, akkor azonban érdemes jobban megismerni a karkötő jelentését és jelképeit. A kabbala karkötőt hat különböző színű fonallal készítik. A színek jelentése a következő: a kék az ég, a fehér a tiszta, tiszta élet, a fekete a sötétség, a piros a szenvedés, a zöld a termékenységet és a bőséget, a sárga pedig a fény, a tudás és a akaraterő. Az öt színű karkötőt a kabbala meggyógyító tulajdonságára használják, amely azt állítja, hogy az egyes színek hatással lehetnek az emberi testre és lélekre. Az alkatézis során azonban az egyes színek mellett más jelentéssel bíró elemek is fontosak. A kabbala filozófiája szerint az életünkben álló kihívásokkal való szembenézésünket segíti, ha magunkkal hordozunk olyan eszközöket, amelyekre tudunk támaszkodni nehézségeinkben. A karkötő például a vallás és a hit szimbóluma, amelynek segítségével erőt gyűjthetünk, ha úgy érezzük, már túl sok a rossz. Az alkatézis folyamán azt tanítják, hogy a karkötő minden egyes fonala saját kihívásunkat jelképezi az életünkben. A kék szál például az évszázadokon átívelő hagyományokat, a hitet és a sorsunkat szimbolizálja. A fehér szál arra emlékeztet, hogy a tisztaságra és az ártatlanságra törekedjünk, míg a fekete arra figyelmeztet, hogy a lelki sötétség ellen is harcolnunk kell. Az alkatézis során azt is megtanítják, hogy a karkötőt olyan módon kell viselni, hogy az egyenesen vállunkon és kezünkön lógjon. Ezzel megakadályozzuk, hogy gyűrődjön és karunkon elcsússzon a használata során. A karkötőt minden reggel fel kell tekerni, és az összegubancolódástól védő varázsgomb segítségével rögzíteni kell. Az alkatézis során ráadásul azt is fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a karkötő viselése mellett a napi ima és meditáció fontos eszközévé válhat a mindennapokban megtapasztalt nehézségek legyőzésében. A kabbala karkötő azonban mindig is egy szimbolikus jelentéssel bíró ékszer marad, amely arra emlékeztet, hogy a nehézségekkel való szembenézésünkben az erőforrásunk magunkban, valamint a hitünkben és a tradícióban rejlik.